Create a book

Jövedelemeloszlási statisztika

A Statistics Explained wikiből

Adatokat októberi 2012. A legfrissebb adatok: További információk az Eurostat, Fő táblázatok és Adatbázis. A szöveg angol változata frissebb információkat tartalmaz.
1. ábra: Szegénységi ráta és küszöb, 2010 - Forrás: Eurostat (ilc_li01) és (ilc_li02)
1. táblázat: Szegénységi ráta a szociális transzferek után, 2008–2010
(%) - Forrás: Eurostat (ilc_li02)
2. táblázat: Szegénységi ráta a szociális transzferek után, a leggyakoribb gazdasági aktivitás szerint, 2010 (1)
(%) - Forrás: Eurostat (ilc_li04)
2. ábra: Szegénységi ráta a szociális transzferek előtt és után, 2010 (1)
(%) - Forrás: Eurostat (ilc_li02) és (ilc_li10)
3. ábra: A jövedelemeloszlás egyenlőtlensége, 2010
(jövedelmi ötödök aránya) - Forrás: Eurostat (ilc_di11)
4. ábra: Relatív medián jövedelem hányadosa, 2010
(a 65 év felettiek medián ekvivalens rendelkezésre álló jövedelemének és a 65 év alattiak medián ekvivalens rendelkezésre álló jövedelemének hányadosa) - Forrás: Eurostat (ilc_pnp2)
5. ábra: Relatív medián szegénységi rés, 2010
(%) - Forrás: Eurostat (ilc_li11)

E szócikk az Európai Unióban (EU) tapasztalható jövedelmi szegénységről és jövedelemegyenlőtlenségről készült legfrissebb statisztikákat elemzi. Az egyes országok életszínvonalának összehasonlítása gyakran az egy főre jutó bruttó hazai terméken (GDP) alapul, amely pénzben fejezi ki, mennyire jómódú egy adott ország a másikhoz viszonyítva. Ez a kiemelt mutatószám azonban keveset árul el a jövedelem országon belüli eloszlásáról, és olyan, nem anyagi tényezőkről sem ad tájékoztatást, amelyeknek jelentős szerepük lehet az adott népesség életminőségének meghatározásában. A jövedelemeloszlás egyenlőtlenségei egyrészről arra ösztönözhetik az embereket, hogy munkával, innovációval vagy új készségek elsajátításával helyzetük javítására törekedjenek. Másrészről azonban, az ilyen jövedelemegyenlőtlenségeket gyakran hozzák összefüggésbe a bűnözéssel, a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel.

Főbb statisztikai eredmények

Szegénységi ráta és küszöb

2010-ben az EU-27 lakosságának 16,4 %-a volt kitéve az elszegényedés kockázatának a szociális transzferek után (lásd az 1. ábrát). Ez a nemzeti adatok súlyozott átlagaként számított részarány azonban nem világít rá az uniós tagállamok között fennálló számottevő különbségekre. A lakosság több mint egyötöde volt kitéve az elszegényedés kockázatának hat országban, így Lettországban (21,3 %), Romániában (21,1 %), Bulgáriában (20,7 %), Spanyolországban (20,7 %), Litvániában (20,2 %) és Görögországban (20,1 %). Az elszegényedés kockázatának kitettek aránya Hollandiában (10,3 %) és a Cseh Köztársaságban (9,0 %), volt a legalacsonyabb. A közölt adatok szerint viszonylag alacsony volt az elszegényedés kockázatának kitett lakosság aránya Norvégiában (11,2 %) és Izlandon (9,8 %) is.

A szegénységi küszöb (lásd az 1. ábrán is) a nemzeti medián ekvivalens rendelkezésre álló jövedelem 60 %-a. Az országok között a megélhetési költségekben fennálló különbségek figyelembevétele céljából gyakran vásárlóerő-egységben (PPS) fejezik ki. A szegénységi küszöb 2010-ben jelentős eltéréseket mutatott az uniós tagállamok körében, értéke 2 122 PPS (Románia) és 3 528 PPS (Bulgária), illetve 11 000–12 000 PPS (Hollandia, Ciprus és Ausztria) között alakult, a csúcsértéket (16 049 PPS) pedig Luxemburgban érte el. Viszonylag magas szegénységi küszöbbel rendelkezett Norvégia és Svájc is (több mint 13 000 PPS mindkét országban).

A (szociális transzferek figyelembevételével számított) szegénységi ráta általában véve viszonylag stabil maradt egyik évről a másikra (lásd az 1. táblázatot). A 2009 és 2010 közötti időszakban e szempontból csak Lettország (a szegénységi ráta a 2009-es 25,7 %-ról 4,4 százalékponttal 21,3 %-ra csökkent 2010-re) és Észtország (a 2009-es 19,7 %-ról 3,9 százalékponttal 15,8 %-ra csökkent 2010-re) képezett kivételt. A szociális transzferek figyelembevételével számított szegénységi ráta 2009 és 2010 között legalább egy százalékponttal nőtt Szlovákiában, Írországban, Spanyolországban és Szlovéniában. Horvátországban jelentősebb volt ez a növekedés (2,6 százalékpont), bár ez betudható annak is, hogy 2010-ben megváltozott az adatforrás.

Különböző társadalmi csoportokat eltérő mértékben fenyeget a jövedelmi szegénység. 2010-ben a (szociális transzferek figyelembevételével számított) szegénységi ráta tekintetében viszonylag csekély különbség mutatkozott férfiak és nők között az EU-27 területén (15,6 %, illetve 17,0 %). A legnagyobb, 3,3 százalékpontos különbség (19,0 % a férfiak és 22,3 % a nők esetében) Bulgáriában volt megfigyelhető. Emellett Svédország, Ciprus, Ausztria, Szlovénia és Olaszország mind arról számolt be, hogy a szegénységi ráta a nők esetében legalább 2,5 százalékponttal magasabb volt 2010-ben, mint a férfiak esetében. Ezzel szemben négy uniós tagállamban, Litvániában, Lettországban, Magyarországon és Luxemburgban volt némileg magasabb a férfiak szegénységi rátája a nőkénél.

A szegénységi rátákban mutatkozó különbségek jóval szembetűnőbbek voltak a népesség gazdasági aktivitás szerinti osztályozása esetén (lásd a 2. táblázatot). A munkanélküliek kiemelten kiszolgáltatott csoportot alkotnak: a munkanélküliek közel fele (45,0 %) ki volt téve 2010-ben az elszegényedés kockázatának az EU-27 területén; arányuk Németországban (70,3 %) és Litvániában (55,6 %) volt messze a legmagasabb, emellett további négy tagállam (Bulgária, Lettország, az Egyesült Királyság és Észtország) számolt be arról, hogy a munkanélküliek alig kevesebb mint felét érintette az elszegényedés kockázata 2010-ben. Megközelítőleg minden hetedik nyugdíjas (13,9 %) volt kitéve a szegénység kockázatának az EU-27 területén 2010-ben. Ez az arány jóval magasabb volt Cipruson (41,1 %) és Bulgáriában (30,0 %). A munkával rendelkezők jóval ritkábban voltak kitéve az elszegényedés kockázatának (átlagosan 8,4 % az EU-27 teljes területén), ugyanakkor a szegénység kockázatának kitett foglalkoztatottak aránya Romániában és Görögországban viszonylag magas volt (17,2 %, illetve 13,8 %), míg Spanyolország, Litvánia, Lengyelország és Luxemburg egyaránt arról számolt be, hogy több mint minden tizedik munkavállaló volt kitéve az elszegényedés kockázatának 2010-ben.

Szociális védelmi intézkedések alkalmazásával visszaszorítható a szegénység és a társadalmi kirekesztés. E célt szolgáló intézkedés lehet például a segélyezés. A szociális védelmi intézkedések eredményessége értékelhető többek között a szegénységi mutatóknak a szociális transzferek előtti és utáni összehasonlításával (lásd a 2. ábrát). A szociális transzferek 2010-ben az EU-27 népességének körében a transzferek előtti 25,9 %-ról a transzferek utáni 16,4 %-ra csökkentették a szegénységi arányt, ezzel az egyébként az elszegényedés kockázatának kitett lakosság közel 37 %-át a szegénységi küszöb fölé emelték. A társadalmi juttatások a legcsekélyebb viszonylagos hatást Görögországban, Olaszországban, Romániában és Bulgáriában váltották ki. Ezzel szemben Írországban, Magyarországon, Dániában, Svédországban, Finnországban, Hollandiában, a Cseh Köztársaságban és Luxemburgban a szegénység kockázatának kitettek több mint fele a szegénységi küszöb fölé került a szociális transzfereknek köszönhetően. Hasonló volt a helyzet Norvégiában és Izlandon is.

Jövedelemegyenlőtlenségek

A kormányok, a politikai döntéshozók és általában véve a társadalom nem tudja leküzdeni a szegénységet és a társadalmi kirekesztést annak vizsgálata nélkül, hogy a jövedelemegyenlőtlenségi problémák gazdasági vagy társadalmi jellegűek-e. A gazdasági egyenlőtlenségre vonatkozó adatok különösen fontosak a relatív szegénység felméréséhez, mivel a gazdasági erőforrások eloszlása közvetlenül befolyásolhatja a szegénység mértékét és mélységét (lásd a 3. ábrát). 2010-ben jelentős jövedelemeloszlási egyenlőtlenségek álltak fenn az EU-27 népességének körében: a népesség legmagasabb ekvivalens rendelkezésre álló jövedelemmel rendelkező 20 %-a ötször annyit keresett, mint a legalacsonyabb ekvivalens rendelkezésre álló jövedelemmel rendelkező 20 %-a. Ez az arány jelentős eltéréseket mutat a tagállamok körében, 3,4 Szlovéniában és Magyarországon, 3,5 Svédországban és a Cseh Köztársaságban, míg 5,9 Bulgáriában, 6,0 Romániában, 6,9 Lettországban és Spanyolországban, csúcsértéke pedig 7,3 Litvániában.

Különös figyelmet fordít a szakpolitika a számos társadalmi csoportot érintő egyenlőtlenségekre. Kiemelt figyelmet kap az idősek csoportja, részben mivel egyre növekszik a 65 évnél idősebb uniós népesség aránya. A nyugdíjrendszerek fontos szerepet játszhatnak az idősek körében tapasztalható szegénység kezelésében. E tekintetben érdemes összehasonlítani az idősek jövedelmét a népesség többi részének jövedelmével. Az EU-27 egészét tekintve 2010-ben a 65. életévét betöltött népesség medián jövedelme a 65 év alatti népesség medián jövedelmének 88 %-a volt (lásd a 4. ábrát). Az uniós tagállamok közül csak Magyarországon és Luxemburgban volt magasabb az idősebbek jövedelme a 65 évesnél fiatalabbakénál. Franciaországban, Romániában, Lengyelországban, Olaszországban, Litvániában és Ausztriában – akárcsak Izlandon – az idősek medián jövedelme a 65 év alattiak jövedelmének több mint 90 %-a volt. Ezzel szemben az idősek medián jövedelme Cipruson nem érte el a 65 évesnél fiatalabbak medián jövedelmének 65 %-át, míg Dániában, Észtországban, Bulgáriában, Belgiumban, Lettországban, Finnországban és Svédországban 70 % és 80 % között alakult ez a hányad. Ezek a viszonylag alacsony részarányok nagymértékben tükrözik a nyugdíjjogosultságot. A szegénység mélységével számszerűsíthető a szegénység tényleges mértéke, amely a relatív medián szegénységi rés alkalmazásával mérhető. Az EU-27 területén az elszegényedés kockázatának kitett személyek medián jövedelme 2010-ben átlagosan 23,2 %-kal volt a 60 %-os szegénységi küszöb alatt. A relatív medián szegénységi rés az 5. ábrán látható országok közül Litvániában (32,6 %), Spanyolországban és Romániában (egyaránt 30,6 %), Bulgáriában (29,6 %) és Lettországban (29,4 %) volt a legnagyobb, de viszonylag jelentős volt Horvátországban is (28,6 %). E rés az uniós tagállamok közül Finnországban (13,8 %) volt a legkisebb, a sorban pedig Írország (15,2 %), Hollandia (16,2 %) és Magyarország (16,5 %) következik.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

A jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó uniós statisztika (EU-SILC) az Eurostat, az Unió hat tagállama (Ausztria, Belgium, Dánia, Görögország, Írország és Luxemburg) és Norvégia között létrejött informális megállapodás alapján indult 2003-ban. Az EU-SILC statisztikát annak érdekében vezették be, hogy a jövedelmekkel és az életkörülményekkel kapcsolatos mutatók alapjául szolgáló adatokat biztosítsák. Az adatgyűjtés jogalapja az Európai Parlament és a Tanács 1177/2003/EK rendelete. E statisztikai adatok gyűjtése hivatalosan 2004-ben vette kezdetét 15 országban, majd 2005-ös bővítésének köszönhetően a többi EU-25 tagállamra, valamint Izlandra és Norvégiára is kiterjedt. Az EU-SILC Bulgáriában és Törökországban 2006-ban, Romániában 2007-ben, Svájcban 2008-ban vette kezdetét, Horvátország pedig 2010-ben vezette be a felmérést (a Horvátországra vonatkozó 2008-as és 2009-es adatok másik adatforrásból, a háztartási költségvetési felmérésből származnak). Az EU-SILC keresztmetszeti és longitudinális dimenzióval is rendelkezik.

A háztartások rendelkezésre álló jövedelme a háztartás valamennyi tagja által bármilyen forrásból megszerzett monetáris jövedelem (ideértve a munkából, befektetésből és szociális juttatásokból származó jövedelmet) és a háztartás szintjén megszerzett jövedelem befizetett adókkal és társadalombiztosítási hozzájárulásokkal csökkentett összege. A háztartások méretében és összetételében fennálló különbségek figyelembevétele érdekében ezt az összeget standard (ekvivalencia-)skála, az úgynevezett „módosított OECD-skála” használatával el kell osztani az „ekvivalens felnőttek” számával; e skála a háztartásban lévő első felnőtthöz 1-es súlyt, a háztartás 14. életévét betöltött további tagjaihoz 0,5-es súlyt, 14 év alatti tagjaihoz pedig 0,3-es súlyt társít. Az így kapott szám az úgynevezett ekvivalens rendelkezésre álló jövedelem, és a háztartás valamennyi tagjára vonatkozik. A szegénységi mutatók alkalmazásában az ekvivalens rendelkezésre álló jövedelem az egyes háztartások teljes rendelkezésre álló jövedelmének és az ekvivalens háztartásméretnek a hányadosa, következésképpen a háztartás valamennyi tagja azonos ekvivalens jövedelemmel rendelkezik.

A jövedelmi referencia-időszakot minden ország esetében rögzített 12 hónapos időszakként (például az előző naptári vagy adóév) határozzák meg, kivéve az Egyesült Királyságot, ahol a jövedelmi referencia-időszak a felmérés éve, valamint Írországot, ahol a felmérés folyamatos, és a jövedelmet a felmérést megelőző 12 hónapra vonatkozóan összesítik.

A szegénységi ráta a nemzeti medián ekvivalens rendelkezésre álló jövedelem 60 %-ában megállapított – vásárlóerő-egységben (PPS) kifejezett – szegénységi küszöb alatti ekvivalens rendelkezésre álló jövedelemmel rendelkező népesség részaránya. Az Európai Tanács határozatai szerint a szegénységi rátát az Unió egyes tagállamaiban fennálló helyzethez viszonyítva, nem pedig valamennyi tagállamra azonos küszöbértéket alkalmazva kell mérni. A szegénységi ráta kiszámítható a szociális transzferek figyelembevételével és anélkül, az így kapott értékek különbsége pedig az egyes országok szociális transzferei által az elszegényedés kockázatának csökkentése terén elméletben kifejtett hatást méri. Az öregségi és özvegyi nyugdíjak transzferek előtti jövedelemnek, nem pedig szociális transzfernek számítanak. A szegénységi ráta számos módon, például kor, nem, gazdasági aktivitás, háztartástípus vagy iskolai végzettség alapján elemezhető. Megjegyzendő, hogy a mutató nem a vagyoni helyzetet méri, hanem az alacsony aktuális jövedelem relatív mérőszáma (az azonos országban élőkhöz viszonyítva), így nem feltétlenül jelez alacsony életszínvonalat. Az EU-27 aggregátuma az egyes országok számadatainak a lakossággal súlyozott átlaga.

Kontextus

Az Európai Tanács 2001. decemberi laekeni ülésén Európa állam- és kormányfői elfogadták a társadalmi kirekesztésre és a szegénységre vonatkozó közös statisztikai mutatók első csomagját, amelyet a szociális védelemmel foglalkozó bizottság mutatókkal foglalkozó alcsoportja folyamatosan tökéletesít. E mutatók a nyitott koordinációs módszer alapvető elemeként az uniós tagállamok által a szegénység és a társadalmi kirekesztés visszaszorításában elért eredmények nyomon követésére szolgálnak.

Az EU-SILC a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó uniós statisztikák, valamint különösen a társadalmi integrációra vonatkozó mutatók referenciaforrása. Az Európa 2020 stratégiával összefüggésben az Európai Tanács 2010 júniusában elfogadta a társadalmi integrációra vonatkozó kiemelt célt, amelynek értelmében 2020-ra legalább 20 millióval kell csökkenteni az elszegényedés kockázatának és a társadalmi kirekesztésnek kitett emberek számát az Európai Unióban. Az EU-SILC a forrása az e kiemelt cél tekintetében elért előrehaladás nyomon követésének, amelynek mérésére a szegénységi rátából, a súlyos anyagi nélkülözési arányból, valamint a rendkívül alacsony munkaintenzitású háztartásban élők arányából álló mutató szolgál (további információkért lásd a társadalmi integráció szócikkét).

További információk az Eurostat

Kiadványok

Fő táblázatok

  • Living conditions and welfare (t_livcon), lásd (angolul):
Income and living conditions (t_ilc)

Adatbázis

  • Living conditions and welfare (livcon), lásd (mind angolul):
Income and living conditions (ilc)
Income distribution and monetary poverty (ilc_ip)
Monetary poverty (ilc_li)
Monetary poverty for elderly people (ilc_pn)
Distribution of income (ilc_di)

Speciális fejezetének

Módszertan / Metaadatok

Forrás adatok a táblázatok és grafikonok (MS Excel)

Egyéb információk

  • 1177/2003/EK rendelet (2003. június 16.) a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztikáról (EU-SILC)
  • 1553/2005/EK rendelet (2005. szeptember 7.) a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztikáról (EU-SILC) szóló 1177/2003/EK rendelet módosításáról
  • 1791/2006/EK rendelet (2006. november 20.) [...] a statisztika, [...] területén elfogadott egyes rendeleteknek és határozatoknak Bulgária és Románia csatlakozására tekintettel történő kiigazításáról

Külső hivatkozások

Lásd még

Nézetek