Bérek és munkaerőköltségek

A Statistics Explained wikiből

2014. márciusi adatok. A legfrissebb adatok: További információk az Eurostat, Fő táblázatok és Adatbázis. A szócikk tervezett következő frissítése: 2015. április.
A munkaerőköltség alkotóelemei
1. ábra: Óránkénti munkaerőköltségek, 2013 (1)
(EUR) - Forrás: Eurostat (lc_lci_lev)
2. ábra: Bruttó medián órabér, összes munkavállaló
(a gyakornokok nélkül), 2010 (1) - Forrás: Eurostat (earn_ses_pub2s)
3. ábra: Alacsony keresetűek – a bruttó medián órabér kétharmadánál kevesebbet kereső munkavállalók
(a gyakornokok nélkül), 2006 és 2010 (1)
(a munkavállalók %-ában) - Forrás: Eurostat (earn_ses_pub1s)
4. ábra: Nemek közötti bérszakadék, 2012 (1)
(százalékos különbség a női és férfi munkavállalók bruttó átlagórabére között, a férfiak bruttó keresetének %-ában, kiigazítatlan) - Forrás: Eurostat (tsdsc340)
1. táblázat: Éves nettó kereset, 2012
(EUR) - Forrás: Eurostat (earn_nt_net)
5. ábra: Az alacsony keresetűekre vonatkozó adókulcs – a munkaerőköltségen lévő adóék, 2012 (1)
(%) - Forrás: Eurostat (earn_nt_taxwedge)
2. táblázat: Az alacsony keresetűekre vonatkozó adókulcs mutatói, 2005. és 2012.
(%) - Forrás: Eurostat (earn_nt_taxwedge), (earn_nt_unemtrp) és (earn_nt_lowwtrp)

E szócikk összehasonlítja és szembeállítja az Európai Unió (EU) tagállamainak, az uniós tagjelölt országoknak és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) országainak a bérekre és a munkaerőköltségekre (munkáltatókat terhelő, munkaerővel kapcsolatos kiadások) vonatkozó számadatait.

A munka nélkülözhetetlen szerepet tölt be a gazdaság működésében. A vállalkozások szemszögéből költséget (munkaerőköltséget) jelent, amely nemcsak az alkalmazottak számára kifizetett béreket és fizetéseket foglalja magában, de a nem bérjellegű költségeket, így mindenekelőtt a munkáltató által fizetendő társadalombiztosítási hozzájárulást is tartalmazza. A munkaerőköltségek ezért döntően befolyásolják a vállalkozások versenyképességét, mindazonáltal a tőkeköltség (például kölcsönök kamatai és részvények után fizetett osztalék) és a nem árjellegű elemek (például az innováció, valamint a márka és a termékek piaci pozicionálása) hatása sem elhanyagolható.

Ami a munkavállalókat illeti, fő jövedelemforrásukat általában a munkájukért kapott ellentételezés, közismertebben a bér vagy fizetés jelenti, amely ezért jelentősen befolyásolja azt, hogy tudnak-e költeni vagy megtakarítani. Mivel a bruttó bér/kereset a munkavállaló által fizetendő társadalombiztosítási hozzájárulást is tartalmazza, a nettó kereset kiszámításához e hozzájárulást, valamint az államnak fizetendő összegeket, például a jövedelemadót le kell vonni a bruttó összegből. Mivel az adók összege általában a háztartás jövedelmi helyzetétől és összetételétől függ, a nettó keresetet több jellegzetes háztartási helyzetre vonatkozóan számítottuk ki.

A fenti ábra a nettó kereset, a bruttó kereset/bér és a munkaerőköltségek közötti kapcsolatról nyújt áttekintést.

Főbb statisztikai eredmények

Munkaerőköltség

Az átlagos óránkénti munkaerőköltség az EU-28 területén megközelítőleg 23,70 EUR, az euróövezetben (EA-18) pedig 28,20 EUR volt 2013-ban. Ezek az átlagértékek azonban elfedik a tagállamok közötti jelentős különbségeket, mivel az óránkénti munkaerőköltség valójában 3,70 EUR és 40,10 EUR között változott (1. ábra).

A munkaerőköltségek a bérek és fizetések költségeit, valamint nem bérjellegű költségeket, például a munkáltatói társadalombiztosítási hozzájárulást foglalják magukban. A teljes gazdaságot tekintve a nem bérjellegű költségek aránya az EU-28 területén 23,7%, az euróövezetben pedig 25,9 % volt. Ezt az arányt vizsgálva is jelentős különbségek figyelhetők meg az uniós tagállamok között. A teljes gazdaságot tekintve a nem bérjellegű költségek aránya Svédországban (33,3 %), Franciaországban (32,4 %), Litvániában (28,5%), Olaszországban (28,1 %), Belgiumban és Szlovákiában (egyaránt 27,4 %) volt a legnagyobb, a legalacsonyabb arányt pedig Máltán (8,0 %), Dániában (12,4 %), Luxemburgban (13,4 %), Írországban (13,8 %), Szlovéniában (14,7 %), az Egyesült Királyságban (15,3 %), Horvátországban (15,4 %) és Bulgáriában (15,8 %) regisztrálták.

Bruttó bér/kereset

Medián kereset

A bruttó kereset teszi ki a munkaerőköltség legnagyobb hányadát. A bruttó medián órabér 2010 októberében az uniós tagállamok közül Dániában (25,00 EUR) volt a legmagasabb, a rangsorban Írország (18,30 EUR) és Luxemburg (17,80 EUR) következett (lásd a 2. ábrát), a legalacsonyabb értékeket pedig Bulgáriában (1,50 EUR), Romániában (2,00 EUR), Litvániában (2,70 EUR) és Lettországban (2,90 EUR) jegyezték fel. A rangsor élén álló uniós tagállamban a legmagasabb bruttó medián órabér euróban kifejezve 16-szor akkora volt, mint a legalacsonyabb értéket regisztráló tagállamban, viszont az országok közötti árszínvonalbeli különbségek figyelembevétele érdekében vásárlóerő-egységben (PPS) számítva ez az arány 5:1 volt.

Alacsony keresetűek

Azok a munkavállalók minősülnek alacsony keresetűnek, akiknek az órabére az adott országban a nemzeti bruttó medián órabér kétharmada vagy annál kevesebb.

2010-ben EU-27 területén a munkavállalók 17,0 %-a, az euróövezetben (EA-17) pedig 14,8 %-a minősült alacsony keresetűnek. Az alacsony keresetűek aránya Lettországban (27,8 %) és Litvániában (27,2 %) volt a legmagasabb, míg Svédországban (2,5 %), Finnországban (5,9%), Franciaországban (6,1 %), Belgiumban (6,4 %) és Dániában (7,7 %) a legalacsonyabb. Az erre vonatkozóan végzett legutóbbi, 2006-os adatgyűjtés eredményeivel összevetve megállapítható, hogy az alacsony keresetűek aránya viszonylag stabil maradt, az EU-27 egészében 0,2 százalékponttal, az euróövezetben pedig 0,4 százalékponttal nőtt (3. ábra).

Az alacsony keresetűek aránya 2006 és 2010 között a legnagyobb mértékben Máltán (3,9 százalékpont) és Bulgáriában (3,1 százalékpont) nőtt, a legjelentősebb csökkenést pedig Portugáliában (-4,6 százalékpont), Lettországban (-3,1 százalékpont), Görögországban (-2,9 százalékpont), Magyarországon és Szlovéniában (egyaránt -2,1 százalékpont) regisztrálták.

Nemek közötti bérszakadék

Annak ellenére, hogy sikerült némileg közelíteni egymáshoz a nemek bérezését, az Európai Unióban még mindig jelentős a nők és a férfiak átlagkeresete közötti különbség, vagyis közismertebb nevén a nemek közötti bérszakadék. Az EU-28 egészét tekintve 2012-ben a nők keresete átlagosan 16,4 %-kal kevesebb volt, mint a férfiaké. A nemek átlagkeresete közötti különbség Szlovéniában, Máltán, Lengyelországban, Olaszországban, Luxemburgban és Romániában volt a legkisebb (kevesebb mint 10,0 %). A nemek közötti bérszakadék Észtországban (30,0 %), Ausztriában (23,4 %), Németországban (22,4 %) és a Cseh Köztársaságban (22,0 %) volt a legjelentősebb (lásd a 4. ábrát).

A nemek közötti bérszakadékhoz számos tényező hozzájárulhat, például: a munkaerő-piaci részvételben fennálló különbségek, a jellemzően férfiak vagy nők által dominált foglalkozások vagy tevékenységek terén megfigyelhető különbségek, a férfiak és a nők által folytatott részmunkaidős munkavégzés mértékében felfedezhető különbségek, valamint a magán- és a közszervezetek személyzeti osztályainak hozzáállása a karrierépítéshez és a fizetés nélküli vagy szülési szabadsághoz. A nemek közötti bérszakadékot legalább részben magyarázhatják olyan, háttérben álló tényezők, mint például az ágazatbeli és foglalkozási elkülönítés, az oktatás és képzés, a tudatosság és az átláthatóság, valamint a közvetlen hátrányos megkülönböztetés. A nemek közötti bérszakadék rávilágít további egyenlőtlenségekre, különösen a családi kötelezettségekből a nőkre jutó, gyakran aránytalanul nagy részre, valamint a munkájuk és a magánéletük összeegyeztetésével kapcsolatos nehézségekre is. Sok nő részmunkaidőben vagy atipikus szerződés keretében dolgozik. Ezáltal ugyan lehetővé válik számukra, hogy családi kötelezettségeik teljesítése mellett a munkaerőpiacon maradjanak, azonban mindez negatív hatással lehet a bérezésükre, szakmai fejlődésükre és előmenetelükre, valamint a nyugdíjukra.

Nettó kereset és adóteher

Nettó kereset

A nettó keresettel kapcsolatos információk a bruttó keresetre vonatkozó adatokat egészítik ki, és a rendelkezésre álló keresetről tájékoztatnak, amely a bruttó kereset jövedelemadóval és a munkavállalói társadalombiztosítási hozzájárulással csökkentett és gyermekes háztartás esetén a családi támogatással növelt összege. A családi támogatás az eltartott gyermekekre tekintettel fizetett pénzbeli juttatás.

A vállalkozásoknál dolgozó munkavállalók átlagkeresetének 100 %-át kereső, gyermektelen, egyedülálló személy nettó keresete 2012-ben 3 598 EUR (Bulgária) és 37 020 EUR (Luxemburg) között változott. Ugyanebben a két országban volt a legalacsonyabb (4028 EUR), illetve a legmagasabb (49 955 EUR) az egy keresővel rendelkező kétgyermekes házaspárok nettó átlagkeresete (1. táblázat).

Amennyiben a házaspár mindkét tagja dolgozott (mindketten a munkavállalók átlagkeresetének 100 %-át keresték), az éves nettó kereset Luxemburgban volt a legmagasabb, 83 368 EUR, ha két gyermekkel rendelkeztek, és 75 846 EUR, ha nem volt gyermekük. Ugyanez az összeg Bulgáriában volt a legalacsonyabb, 7 197EUR, függetlenül attól, hogy a házaspárnak volt-e gyermeke.

Adóék

Az adóékkel kapcsolatos információk az adók és társadalombiztosítási hozzájárulások munkaerőköltséghez viszonyított terhéről nyújtanak tájékoztatást, és az alacsony keresetűekre vonatkoznak. Az EU-27 esetében az adóék 2012-ben 39,9 % volt. Az alacsony keresetűekre nehezedő adóteher 2012-ben Belgiumban, Magyarországon, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Ausztriában, Lettországban, Romániában és Svédországban volt a legmagasabb (mindegyik tagállamban 40,0 % felett). Ezzel szemben a legkisebb adóteher Máltán, Írországban, az Egyesült Királyságban és Luxemburgban (30,0 %alatt), valamint Cipruson (a legfrissebb adatok 2007-esek) nehezedett az alacsony keresetűekre.

Az uniós tagállamok körében a 2005 és 2012 közötti időszakban nem volt megfigyelhető jellegzetes tendencia az alacsony keresetűekre vonatkozó adóék alakulásában (lásd a 2. táblázatot), mivel az adóteher tizennégy tagállamban nőtt, tizenegyben csökkent, kettőben pedig változatlan maradt (Horvátországról nincsenek adatok). A legnagyobb csökkenést Hollandia (-8 százalékpont) és Svédország (-6 százalékpont) regisztrálta.

A 2. táblázatban szereplő másik három mutató tájékoztat a bruttó kereset azon hányadáról, amelyet akkor vonnak le (magasabb adókulcs és társadalombiztosítási hozzájárulás fizetése vagy segély csökkenése vagy megvonása miatt), amikor a munkavállalók ismét munkába állnak vagy alacsonyabból magasabb jövedelemsávba kerülnek. A munkanélküli személy foglalkoztatásba való visszatérésekor elvont teljes jövedelemhányad elenyésző mértékben (-0,5 százalékponttal) csökkent az EU-27 területén 2005 és 2012 között. A legjelentősebb csökkenés Svédországban (-15 százalékpont) és Litvániában (-14 százalékpont) következett be, Magyarországon és a Cseh Köztársaságban viszont 17, illetve 14 százalékponttal növekedett ez a hányad.

Az EU-27 egészére vonatkozó számadatok szerint 2005 és 2012 között némileg (1 százalékponttal) nőtt azon tényező mértéke, amely hátráltatja az egyedülálló, gyermektelen alacsony keresetűeket, hogy magasabb keresetet biztosító állást keressenek, mivel keresetük nagyobb hányadát vonták le. Az egy keresővel rendelkező kétgyermekes családok esetében ugyan nem változott az EU-27 átlaga, a tagállamok körében azonban meglehetősen eltérően alakult a hányad. Az egy keresővel rendelkező kétgyermekes családok esetében elvont keresethányad legnagyobb mértékben (45 százalékponttal) a Cseh Köztársaságban emelkedett, a legjelentősebb (48 százalékpontos) csökkenést pedig Lengyelország regisztrálta.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

Munkaerőköltség

A munkaerőköltség magában foglalja a munkavállalók díjazását (beleértve a készpénzben és természetben adott bért és fizetést, valamint a munkáltatók társadalombiztosítási hozzájárulásait), a szakképzési költségeket, valamint egyéb kiadásokat (például munkaerő-toborzási költségeket, a munkaruhára fordított kiadásokat, valamint a munkaerőköltségnek tekintett, foglalkoztatáshoz kapcsolódó adók és a kapott támogatások különbségét). A munkaerőköltség e komponenseinek és ezek elemeinek a meghatározását a 2005. október 21-i 1737/2005/EK rendelet tartalmazza.

A munkaerőköltségre vonatkozó statisztikák többéves, éves és negyedéves statisztikák hierarchikus rendszerét alkotják azzal a céllal, hogy átfogó és részletes képet adjanak a munkaerőköltségek különböző gazdasági ágazatokon belüli szintjéről, szerkezetéről és rövid távú alakulásáról az Európai Unióban és egyes harmadik országokban. Minden statisztika a munkaerőköltség egységes fogalommeghatározását veszi alapul. A munkaerőköltség szintjére vonatkozó adatok alapjául a legutóbbi (e szócikk születésekor 2008-as) munkaerőköltség-felmérés és a negyedéves munkaerőköltség-index felhasználásával végzett extrapoláció szolgál. A munkaerőköltség-felmérés a munkaerőköltségek szintjéről rendkívül részletes adatokat gyűjtő négyévenkénti felmérés. A munkaerőköltség-indexszel való extrapolálás céljából az adatokat kizárólag összesítve használják fel. A negyedéves munkaerőköltség-index (az európai mutatók egyike) a munkaerőből mint termelési tényezőből eredő költségnyomást méri. A munkaerőköltség-indexhez gyűjtött adatok a teljes átlagos óránkénti munkaerőköltségre, valamint két munkaerőköltség-kategóriára, egyrészt a bérekre és fizetésekre, másrészt a munkáltatói társadalombiztosítási hozzájárulásra és a munkáltató által fizetett adókra és kapott támogatásokra vonatkoznak. Az adatok – amelyek gazdasági tevékenységek szerinti bontásban is elérhetők – az uniós aggregátumok és a tagállamok (NACE Rev. 2 B–S nemzetgazdasági ága) tekintetében állnak rendelkezésre munkanapokban kifejezve, szezonálisan kiigazított formában. A munkaerőköltség-index adatai indexszámok (a referenciaév e szócikk születésekor 2008), valamint éves és negyedéves növekedési arányok (az előző negyedévvel, vagy az előző év azonos negyedévével való összehasonlítás) formájában szerepelnek.

Bruttó bér/kereset

A keresetre vonatkozó főbb meghatározásokat a 2005. október 21-i 1738/2005/EK rendelet tartalmazza. Az adatok forrása a négyévenkénti jövedelemszerkezeti felmérés (SES), amely legutóbb 2010 októberében készült. A bruttó jövedelem közvetlenül a munkáltató által teljesített pénzbeli ellenszolgáltatás, az adó és társadalombiztosítási hozzájárulások levonása előtt. Tartalmazza a prémiumokat (13. és 14. havi fizetés, üdülési hozzájárulás, nyereségrészesedés, ki nem vett szabadnapok után járó kifizetések, alkalmi jutalékok stb.), függetlenül attól, hogy azokat rendszeresen fizetik-e.

A medián keresetre vonatkozó adatok a mezőgazdaság, a halászat, a közigazgatás, a magánháztartások és a területen kívüli szervezetek kivételével a gazdaság összes ágazatában a legalább tíz alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásoknál (teljes vagy részmunkaidőben) dolgozó összes munkavállaló (a gyakornokok kivételével) bruttó órabérén alapulnak. A medián kereset az az összeg, amelynél a lakosság egyik fele kevesebbet, másik fele pedig többet keres.

Nemek közötti bérszakadék

Kiigazítatlan formájában a nemek közötti bérszakadék a meghatározás szerint a fizetett női és férfi munkavállalók bruttó átlagórabére közötti különbség a fizetett férfi munkavállalók bruttó átlagórabérének százalékos arányában kifejezve. E mutató kiszámításának módszertana a jövedelemszerkezeti felméréssel (SES) gyűjtött adatokat veszi alapul, amelyek négyévente, az SES-adatok elérhetővé válásakor felülvizsgálatra kerülnek. A jövedelemszerkezeti felmérés jogalapja a 2005. október 21-i 1738/2005 rendelet.

A módszertan szerint a nemek közötti bérszakadékra vonatkozó, kiigazítatlan mutató az (O. nemzetgazdasági ág kivételével a NACE Rev. 2 B–S. nemzetgazdasági ágába tartozó) ipar, építőipar és szolgáltatások terén tevékenykedő (legalább tíz munkavállalót foglalkoztató) vállalkozások valamennyi munkavállalóját lefedi (életkor és munkaóra szerinti korlátozások nélkül). Egyes országok a NACE Rev. 2 O. nemzetgazdasági ágára (közigazgatás, védelem; kötelező társadalombiztosítás) vonatkozóan is szolgáltatnak adatokat, ez azonban nem kötelező. A közszféra és a magánszektor összehasonlításával, munkaidő szerint (teljes vagy részmunkaidő) és munkavállalói életkor alapján elemzett adatok is rendelkezésre állnak.

Nettó kereset és adóteher

A nettó kereset a bruttó keresetből származik, és a díjazás azon részét jelenti, amelyet a munkavállalók ténylegesen fogyasztásra vagy megtakarításra fordíthatnak. A nettó kereset a bruttó kereset társadalombiztosítási hozzájárulással és adókkal csökkentett, de családi támogatásokkal növelt összege.

Az adókulcsra vonatkozó mutatók (a munkaerőköltségen lévő adóék, a munkanélküliségi csapda és az adócsapda) a munka vonzerejét hivatottak nyomon követni. A munkaerőköltségre vonatkozó adóék a meghatározás szerint a bruttó bérjövedelemre terhelt jövedelemadónak, valamint munkavállalói és munkáltatói társadalombiztosítási hozzájárulásnak a teljes munkaerőköltség százalékos arányában kifejezett összege. E mutatót a vállalkozásoknál (NACE Rev. 2 B–N. nemzetgazdasági ág) dolgozó munkavállalók átlagkeresetének 67 %-át kereső, gyermektelen, egyedülálló személyekre vonatkozóan számítják ki. A munkanélküliségi csapda mutatja a bruttó kereset magasabb adóval és társadalombiztosítási hozzájárulással, valamint a munkanélküli személy foglalkoztatásba való visszatérésekor megvont munkanélküliségi és egyéb segélyekkel csökkentett összegének hányadát. A meghatározás szerint a bruttó kereset és a nettó jövedelemnek a munkanélküliségből a foglalkoztatásba való visszatéréskor bekövetkező növekedése közötti különbség, a bruttó kereset százalékos arányában kifejezve. E mutatót a vállalkozásoknál (NACE Rev. 2 B–N. nemzetgazdasági ág) dolgozó munkavállalók átlagkeresetének 67 %-át kereső, gyermektelen, egyedülálló személyekre vonatkozóan számítják ki. Az adócsapda mutatja a bruttó kereset jövedelemadóval, társadalombiztosítási hozzájárulással, valamint a bruttó kereset vállalkozásoknál (NACE Rev. 2 B–N. nemzetgazdasági ág) dolgozó munkavállalók átlagkeresetének 33 %-áról 67 %-ára való emelkedésekor megvont segélyekkel csökkentett hányadát (százalékos arányát). E mutatót a gyermektelen, egyedülálló személyekre, valamint a két 6–11 éves gyermeket nevelő, egy keresővel rendelkező párra vonatkozóan számítják ki.

Kontextus

A munkaerőköltségek és a keresetek szerkezete és alakulása a munkaerőpiac lényeges jellemzői, amelyek tükrözik az egyének által nyújtott munkaerő-kínálatot és a vállalkozások részéről jelentkező munkaerő-keresletet.

A politikai döntéshozók elsősorban az (ismételt) munkába állás ösztönzésével kívánták leküzdeni a szegénységet és a társadalmi kirekesztést. Az „alacsony keresetű munkavállalók” vagy a „dolgozó szegények” csoportja kapcsán azonban politikai vita bontakozott ki: az Európai Unióban tapasztalható jelentős keresetbeli eltérések miatt a foglalkoztatottak mintegy 12,1 %-át érinti az elszegényedés és a társadalmi kirekesztés kockázata, vagyis számukra komoly nehézséget okoz a minimális életszínvonal fenntartása.

Az Európai Unió a nemek közötti bérszakadék fokozatos megszüntetésével támogatni kívánja az esélyegyenlőséget. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 157. cikkének (1) bekezdése fogalmazza meg azt az elvet, hogy a férfiak és a nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazást kapjanak, 157. cikkének (3) bekezdése pedig a férfiak és nők számára a foglalkoztatás területén biztosított egyenlő bánásmódra vonatkozó jogi szabályozás jogalapjául szolgál. Az Európai Bizottság 2010 szeptemberében fogadta el a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiát (2010–2015). E stratégia annak a 2006 és 2010 közötti időszakra kidolgozott ütemtervnek (COM(2006) 92 végleges) a végrehajtása során szerzett tapasztalatokra épít, amely átfogó keretként szolgált arra, hogy az Európai Bizottság valamennyi politikájában elősegítse a nemek közötti egyenlőséget. A stratégia rávilágít a nemek közötti egyenlőség gazdasági növekedéshez és fenntartható fejlődéshez való hozzájárulására, emellett támogatja az Európa 2020 stratégia nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos dimenziójának megvalósítását. Mindezt szem előtt tartva az Európai Unió 2011. március 5-én útjára indította az egyenlő díjazás európai napját. Nem véletlenül esett a választás éppen erre a napra, hiszen a nőknek némileg több mint két hónappal többet (a következő év március 5-ig) kell dolgozniuk ahhoz, hogy ugyanolyan díjazásban részesüljenek, mint a férfiak, vagyis így érhetik el a férfiak éves átlagkeresetét.

Lásd még

További információk az Eurostat

Kiadványok

Fő táblázatok

Gender pay gap in unadjusted form (tsdsc340)
Labour cost index (teilm100)
Labor cost index in NACE Rev. 2 - percentage change Q/Q-1 (teilm120)
Labour cost index in NACE Rev. 2 - percentage change Q/Q-4 (teilm130)
Labour cost index in NACE Rev. 2 - Index (2008=100) (teilm140)
Labour cost levels (lc_lci_lev)

Adatbázis

Speciális fejezetének

Módszertan / Metaadatok

Forrás adatok a táblázatok és grafikonok (MS Excel)

Külső hivatkozások


Nézetek